nil-nocere Hozzászólásai

Hol van itt a spoiler?!?


 

Igazán elkeserítő látni, ahogy a nagyformátumú emberek korszakalkotó tervei megfeneklenek néhány kisstílű, ostoba, szűklátókörű alak rosszkor és rosszul alkalmazott etikai ellenállásán. Az igaz, hogy az erőszak ellen erőszakkal küzdeni nem valami jézusi, ghandi vagy buddhai cselekedet, de ha már más lehetőség nincs, viszonylag kevés áldozat árán (akik a végzetüket csak saját maguknak köszönhetik, hiszen előre figyelmeztették őket és kaptak elég időt a gondolkodásra) egyszersmindenkorra (vagy legalábbiis hosszabb időre) meg lehetett volna szabadítani a világot a háborúktól....






 

A nők nevelik azokat a fiúkat, akik aztán felnőve úgy bánnak velük, mint a szeméttel.
Nyilván túlságos leegyszerűsítése ez a történetnek, de a nők kezében mégiscsak ott van egy eszköz, amivel - ha nem is egycsapásra, de - elindíthatnák a változást....


 

Szvsz semmi gond nincs azzal, hogy kiszámítható: az életben is mindenki arra törekszik, hogy az kiszámítható legyen. Az sokkal nagyobb gáz, hogy a marketingesek hazug filmismertetővel próbálnak lenyomni egy unalmas vackot az emberek torkán, ami ráadásul végig idegesítően pittyeg és kattog....




 

A film eredeti címe a fertőzés kiindulópontjaként azonosítható betegre utal, ezért szerencsésebb lett volna "A nulladik beteg" fordítás, amely tükrözi ezt a gondolatot....





 

Ebben a témában messze a Bernarda Alba háza című Llorca-regény a csúcs. Annak értelme és mondanivalója is van...




 

Természetesen Kaamelott, nem pedig Camelot.
Kicsit amolyan gyaloggalopp-utánérzés, néhol brianélete-paródiával kiegészítve....

Tekintettel arra, hogy Kanadában a korszakban az inuitok irtása és erőszakos asszimilációja történt - vajon miért érez az angolszász-normann fajta ellenállhatatlan kényszert arra, hogy maga körül mindenkit a saját képére formáljon vagy elnyomjon, mint pitypang a füvet?!? - ez a film valami szembesítés, számvetés akar lenni? Vagy esetleg - mivel franciák készítették - bors az angolok orra alá?




 

A beszélő nevek nagyon fontosak - ezt meg kellene már végre tanulnunk nekünk magyaroknak, akik annyira szeretjük majmolni a külföldit -: a legtöbbször plusz információt adnak a mű megértéséhez, átéléséhez, amiről sznobizmusunkban hajlandók vagyunk könnyedén lemondani, pedig nem kellene.
Pl.
преображенский = átváltozó
влады мир = a világ ura
бортко = palánkocska
булгaков = nyugtalan, zavaros
достое́вский = dasztojevai (fehérorosz falu)
stb.

Tisztára, mint a Szupernóva (2020), ez is a magamutogató buziskodásról szól, ami egyre divatosabb manapság. Ez a film kissé megelőzte a korát, de attól ugyanolyan szánalmas....




 

Fura, hogy az antigravitációs technológia kiterjedt használata mellett a lőfegyverek kémiai meghajtásúak és szilárd lövedéket lőnek ki. Még egy vállról indítható rakétát is bevetnek.
Fura az is, hogy dél-koreai film ellenére a temetőben mindenki keresztény fejfát kapott.
Az már kevésbbé fura, hogy az "ifjú harcos" eredetileg a városból származik és a konfliktus pár ember között játszódik le, akik gyerekkori traumákat okoztak egymásnak.



 

Szörnyű nő ez a Dicsőség világa hercegnő: nem elég, hogy masszív stokkholm-tünetegyüttese van még akkor is, amikor már kiszabadul, de ráadásul rengeteget sikoltozik és nyög, pluszban akaratos és távol áll tőle a gondoskodás, kedvesség és a gyengédség. Az életben sz@r feleség lenne....





 

Azért kell, mert bizonyos döntéshozók az 1910-es évek elején - azaz már több, mint száztíz éve - rájöttek, hogy ha szervezetten felborítják a társadalmi berendezkedést azzal, hogy megkérdőjelezik pl. a "hagyományos" nemi szerepeket (újabban már a biológiai nemet is), olyan állandó alapfeszültséget teremtenek, ami egyrészt elvonja az emberek figyelmét a fontosabb dolgokról, másrészt - céljaiknak megfelelően - bármikor könnyen átalakítható erőszakhullámmá.
Az állandó alapfeszültség ráadásul segíti is a társadalom mobilizálódását, fellazulását és ezáltal csökkenti a társadalom öngyógyító képességét és lehetőségét, amely az emberek közötti szoros és lassan változó kapcsolatokon alapul.



 

Hja, a horror nagy közönségkedvenc mostanában - ki tudja miért?, talán túlságosan is jól és biztonságban élnek a népek és vágynak az adrenalinlöketre, de hamarosan megkaphatják élőben is, ha így megy tovább ezzel a nyamvadt háborúval... Na mindegy. Szóval mindig akad egy-egy elmeroggyant rendező vagy szövegíró, aki "értelmes" és "erőszakos" gépekről fantáziál és persze mindig találnak maguknak egy pénzhajhász producert, aki belefektet az ilyen baromságba, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy gép csak azt tudja megcsinálni, amit beleprogramoztak és ha a működésének emberhalál a vége, akkor az csak baleset, az ember figyelmetlenségének a következménye, de semmi esetre sem a gép "akaratának" érvényesülése. Persze ebből kivételek a kifejezetten ölésre programozott katonai gépek, de hát itt nem erről van szó.
Ja, igen, a három alapszabály. Ha jól emlékszem, valami orosz(os nevű) alak találta ki, valami Asimov, de már számtalanszor bizonyították, hogy az irodalomban ugyan jól mutatnak a szabályok, de az életben nem működnének, illleve ilyen szabályokat nem lehet programozni. Szóval tetszetősek, de nem érnek semmit.





 

Elmeroggyant szakács szürreális bosszúja a mindent "csak megevő" fogyasztói társadalom ellen annak néhány jól megválasztott tagján. Amikor a 41. percben az egyik kukta a soron következő fogásként szájbalövi magát, a már addig sem szokványos vacsoraperformansz szürreális, enyhén greenawayos irányt vesz, amelynek a vége az, hogy mindenki: a vendégek, a személyzet és az étterem is a gigantikus pillecukor-sütő tábortűzben ég el.
Noha minden vendég előre tudja, hogy a szigeten szó szerint mindenki meg fog halni (ez a meghívás része volt), mégis tarol a sznobság, arrogancia és a gyáva önbecsapás még az események előrehaladtával is. Az egyetlen, aki megmenekül Margó, aki egy lelépett barátnő helyett beugróként vesz részt a programon. A film lényege az, hogy hogyan éri ezt el és miért mehet el.
A többi csak izgalmas köret...